Enci barátnőm csinált először ilyet nekem. Lehet, nem is nekem, de gyakorlatilag a tepsi negyedével eltüntettem. Ez volt az a pont, amikor kijelentettem először életemben: imádom a kaprot.
Ma próbáltam megcsinálni én is (nem tudtam kihagyni, mert tegnap a piacon friss, zsenge kapor kacsintgatott rám egy idős mamikától). Hááát, ízre az, formára nem, mivel nem volt teljesen pontos receptem. Enikőé réteges, gyönyörűen 'lapozva' ehető. Valószínű az enyém azért is lett ilyen, mert túl sok túrót raktam bele. Hiába gyúrtam, hajtogattam, pihentettem át négyszer... Azért nekigyürkőzök még, ha ilyen szerencsém lesz, hogy zsenge kaprot találok.