Biztosan túl fiatal vagyok még sokak szerint, de kedvenc gyerekkori emlékeim közé tartozik a mamánál való tévézés. Péntek este érkeztem hozzájuk, bekapcsoltuk a fekete-fehér oriont, elkezdte a mama készíteni a vacsorát és hopp, vacsi közepén egyszer csak életre kelt a tévé. Telenként még a tacsit is beengedtük estére, így ő is odavackolt a tévé elé, kiugatta magát a Derrik-en, az utána következő műsoron meg már bealudt. Az én legkedvencebbem a Menő Manó volt, amiből csak egy részt adtak, azt is ritkán, este 8 után, az esti film előtt.

Amikor a fiam 4 éves lett, én is előszedtem a Menő manót, igaz, már neten (La linea néven fut). Láttam, hogy ez az apróságnak is bejön, ugyanúgy élvezi mint anno én, úgyhogy megleptem két Menő Manó-Kolos pólóval, aminek a mintáját most már a vasalódeszkánk is hűen őrzi.