Christmas ornaments

http://hangaagi.blog.hu/2010/11/05/karacsonyfadiszek_valogass_kedvedre

A művész keze - játék Anikónál

2010.08.12. 10:10 - hangaagi

Colette blogján találtam rá Anikóra, aki most játékot hirdetett A művész keze "címmel".

Nos, az én válogatásomban Kass János, Bubutímár Éva, Agócs Írisz és Bobály Kati  alkotásai szerepelnek.

Bubuval 13 éves koromban találkoztam először, illetve nem is vele, hanem a régi, szolnoki Aba-Novák Terem kirakatában ücsörgő, mások számára nem annyira vonzó, de számomra megmagyarázhatatlanul csodált és szeretett lila boszorkány szobrával. Nincs mese, szerelem volt az első látásra, a saját boszorkányomnak hívtam, és ha lehetett, hetente többször elmentem megnézni. Kilencvenes évek eleje volt, és ma is jól emlékszem, 14ezer forintot kértek érte. Így megmaradt a plátói szerelem. A kirakatból való eltűnése megviselt, remélem jó házba került. 12 éve elkerültem Szegedre (itt vertem gyökeret), és az akkori párom baráti körébe tartozó Bobály Katival ismerkedhettem meg. Ha nincsen ő, ma nem itt tartok, ahol, mert képletesen ő indított el kézműves irányba. Sokszor dolgoztam be neki dekorációk készítésénél, és mindig jókat tudtunk beszélgetni a hét bármely éjjelén egy mentatea mellett, míg melegedett a viasz. És mit ad a jóisten? Bubu az ő baráti körébe tartozott. Úgyhogy innentől kezdve két sámánasszony és teremtő volt közvetlenül az életemben.

Az egyetlen közös bennük: a színek és a felnőttek által mesevilágnak tartott és mondott dimenzió. Talán ez vonz az agyagcsodákban, meg a hatalmas batikolt és nemezelt képekben. A különböző struktárák és anyagok találkozása meg maga a csoda.

A harmadik nagy szerelem Kass János. Vele is gimnazistaként "találkoztam", majd idekerülve Szegedre havonta egyszer megnéztem a rézkarcait. Mert szerelem. Az aprólékossága, a dimenziókkal való megtöltése. Ezen nincs mit magyarázni.

Meg kell említenem mindenképp Agócs Íriszt, aki két éve véletlenül akadt a szemembe egy netes keresés alkalmával, azt hiszem Weöres Kőbéka versét illusztrálta, de béka volt a képen mindenképp. Hát most Géza malacot választottam be, de az istennek sem jelenik meg a mozaikképben, úgyhogy íme a LINK.

Végül saját madaram... egyrészt a színimádatom miatt, másrészt pedig azért, mert imádom, ahogy a sok "2 dimenziósnak tűnő" lapból kidomborodik a gyöngy, a flitter, a zsinórok. Nem azért szeretem, mert én csináltam, azért csináltam meg, mert szeretem.

Azt hiszem, hogy a színekbe és a formákba (részletekbe) tudok nagyon beleolvadni, térből, időből kiszakítón.

Ámen.

>

A bejegyzés trackback címe:

https://hangaagi.blog.hu/api/trackback/id/tr862216389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Makaysilk · http://megbocsatas.com 2010.08.12. 22:19:33

Szia Ági, üdv a játékban! Örülök, hogy a képeken túl a történetet is megosztottad velünk. Szeretem ezeket a személyes történeteket, valahogy másképp nézi utána az ember az alkotásokat is. Nem?
Mindegyik különleges!
Anikó

hangaagi · http://hangaagi.blog.hu 2010.08.12. 22:21:47

@Makaysilk:
Én köszönöm, hogy megoszthatom ezeket az élményeket, hogy van, aki kíváncsi a gondolataimra :)
Mert a fent "idézett" embereknek - jó bor módjára - már nem kell cégér :)