Ma reggel Kolos megtalálta a nagyon felnőttes, nagyon szuper színes ceruzáimat, és kölcsön kérte őket. Most tanítom neki, hogy elrontott rajz nincsen, bármiből lehet bármi, és most ez a csigában is "körvonalazódott". Konkrétan a csigaajtó egy elrajzolásából született, illetve a satírozás is nehéz dolog 4 és fél évesen egy fiúnak, de becsületére legyen mondva, nagyon igyekezett csak a sokadik minta színezése után futott ki a vonalon túlra. A felébe besegítettem (ember legyen a talpán, aki megtippeli pontosan, hogy melyiken dolgozott Kolos és melyiken én). Vár ránk óvoda után a befejezés.

Persze a csiga mintázata pöttyös is (milyen is lehetne a gyerek mintavilága, mikor anya virágos és pöttyös kalapú gombák festésére, ragasztására ösztökél minden gyereket, meg élő, vadnak tűnő színek használatára), ezt ő találta ki. A piros folt a csiga mellett egy "próba színezés", megnézte, hogy hogy fog, és megállapította, hogy "tökjól".

Az asztalán persze művészi rendetlenség, a mindig "szükséges és fontos és elengedhetetlen" játékokkal (amiket ha elpakolok, fél óra alatt visszatalálnak a "helyükre"). A gyógyszer meg este előkerült, és elmondhatom, büszke vagyok a fiamra, mert ő az, aki sose nyúl a gyógyszerekhez (se késhez, se konnektorhoz) mióta megszületett. Óvatos duhaj.

Nagyon várom a délutánt és remélem ő is így van ezzel.