Pénteken este csörgött a telefonom, egy helyi szervezet kért tőlem arcfestős mini játszóházat másnap (szombat) délutánra. Szívesen vállaltam, szépen össze is készülődtem, amikor odaértem csomó szőlő, szőlőprés, boroshordók, szalonnasütés és zsíroskenyér várt látványilag. Le is kucorodtam a padomra, előhúztam a szokásos tükrömet, a kellékeket, kitettem a gyönyöket, és nekiláttam az arckészítésnek. Voltak cicák, kutyák, tigrisek, oroszlánok, sárkány, amik a kedvenceim, sőt visszatérő elemként lovacska képet is kellett csinálnom egy lófanatikus kislány arcára. Beszélgettem a gyerekekkel közben, próbáltam mindegyiknek megjegyezni a nevét, orrot töröltem, mert anya meg apa nem jött el, csak a nagytesó, aki kb. 5-6 éves lehetett, közben járt a kezem, felvigyáztam az ollómat, énekeltettem a gyerekeket az előre megbeszélt egy óra helyett 3 órán át, mert észre sem vettem az idő repülését. Mindenkit kikérdeztem a jeléről, a kedvenc időtöltéséről, a kedvenc daláról, tesóról, mesékről. Aztán odajöttek a szülők, és eléggé meghökkentem, amikor kettő ezt kérdezte tőlem egymástól külön egy-egy órával "Mit tudsz még? Milyen mutatványod van még?".

Én meg csak néztem, hogy MIVAN???

Itt ülök órák óta egy gyerekkel, pontosan tudom, hogy Amina kérte a kacskaringós pillangót, az 5 éves kislány, és az öccse, aki nyúlszájú volt, kisautót kértek a kezeikre, a 5 gyerek tuti az Arany Jánosból (ált. isk.) jött, legalább 6-an a Rókus II.-ből (szintén). Volt egy anyuka 3 gyerekkel, a legkisebb még karonülő, picike, apuka lokoszt utazásokat szokott a családnak szervezni belföldön, akár egész házat bérel 10 ezerért egy hétre maguknak. És még sorolhatnám mik hangzottak el míg legalább két helyre figyeltem egyszerre a kézművezés és festés közben. Mit tudok még?- kérdeztem vissza. Énekelni.

Á, az kevés, mert ő vándorszínházat csinál, és megy állandóan, és szokott ajándékba arcfestést, ezt-azt adni ahova meghívják.

Nem kérem, én ezen kívül nem tudok semmit.

Ilyen fura nézéses hangulatban indultam utamra este 6kor, szürkületben, a rakott tűz füstjén keresztül, must ízzel számban (valamelyik szervező a kezembe nyomott egy pohárral a "munka" közben) a "kulipintyó" felé.

Táskámban bekészített piros és fehér filcek, gyöngyök, szalagok, némi bor, mécsesek, sajt, kenyér. Miután kialudtam magam a mohás, falépcsős, kandallós házban, vasárnap díszek születtek a kezemből. Aztán hazamentünk és a konyhában őszi rózsák ajándékozták nekem színeiket a szürke esős fények közepette.