Miután elhagytam az otthont, ahol cirka 24 fok volt, most itthon vagyok, 15 fokban. Nyárból hirtelen a télbe, és az agyam is egyből karácsonyt kezdett diktálni. Úgyhogy Izának elkezdtem a díszeket materializálni, fejben összeraktam egy hét alatt (több színt kell használni, de ne legyen kaotikus), hamarosan készen is lesznek.

Hallgatom Farkas Ferenc madrigálját Weöres Sándor bácsi versével:

„Jól laktam hűs fügével/tudnál-e nem szeretni...”

Igen, ebben a pillanatban nagyon tudom, milyen hangulata lehetett az „öregnek”: múlt héten otthon naponta egy kiló édes füge fogyott nálunk, hűs, érett, szinte fekete színű. A zöldséges mellett itthon egy „szokásos” utcai fa áll, különös virággal, ciklámen szirmok között türkiz, majd fekete bogyók virítanak. Mellette a füge fa, ami itthon sosem fog annyira beérni, mint otthon, de ez most nem számít. Tudnál-e nem szeretni – itthon pont az új Julia Roberts film vár majd rám, valami szerelem, meg ima van a címében, ééés az otthoni kedvenc színészem, Javier Bardem játszik benne.

Megérkezett közben az öcsém kutyája, aki vendégünk pár napra, vele indult a reggel, a séta, miközben platán leveleket gyűjtögettem. Tényleg puha, puhább, mint a gesztenye levele, erre az egyik kedves ismerős hívta fel a figyelmet, most meg a kezemmel is láttam.

Hát ilyen félig őszi- félig téli, hirtelen nyárból érkezett Kata-lyány hangulat vesz körbe, kissé kaotika, de hamarosan tisztul.