Tegnap lementem a henteshez, ahol az ajtón lévő kiírás kacéran mosolyogva üdvözölt: pecsenye cs. comb. 

Pecsenye.

Vettem is kettőt, jól befűszereztem őket (szárított hagyma, só, bors, petrezselyem, fokhagyma), mázas agyagtálban sütöttem ropogósra. Ahogy kiemeltem, omlott le a hús, nekem meg egyből az jutott eszembe, hogy Amelie Poulen, másrészt meg, hogy szívesen visszamennék a múltba a csirkémmel kb. 70 évet, és adnék a nagyapámnak. Merthogy ha jól emlékszem, ők kilencen voltak testvérek, és bár dédnagyanyámnak baromfiudvara volt, valószínű ettek is húst, de én most ennek a csirkének a sült püspökfalatját, meg a felső combját nagyon odaadnám neki.