Pénteken a fiam születésnapja volt. Mivel elég játéka, ruhája van, mindent meg tud kapni a szerető rokonoktól, barátoktól, ezért úgy gondoltam, hogy élmény-ajándék lesz. Akkor még nem is tudtam, hogy az újabban elterjedő szokás, hogy az ünnepelt is ad ajándékot az ajándékozónak, ennyire nagy volumenű lesz. Egy ideje Kolos ismerkedik a betűkkel. Persze csak a nagybetűkkel. Némelyiket már le is tudja írni. Így a K, O, L, S, I, A, M betűk már biztosan mennek. A vonaton Pest felé odabújt hozzám, és elkezdte betűzni a könyvem címének egy szavát. O. K. I. Anya, ez milyen betű? T. 

Tö-I-Tö-O-K.

Igen, az első kiolvasott szó. Nem anya, nem apa, nem ovi, TITOK. És utána jókedvűen megkért, hogy ne mondjam el senkinek, hogy ő ilyen olvasott, titok a titok. 

Jó, nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek.