Úgy látszik,katalán "hazám" (mint második otthon) folyamatosan visszaköszön. Itt keresztelkedtem meg, így gyönyörű még több neves a hivatalosan "keresztény" nevem (ráadásul itthon jöttem rá, hogy az egyik dédanyámat is így hívták), itt mentem férjhez, itt látta először Kolos fiam a tengert (kisebb jelentőségű, de én is itt fürödtem először tengerben).

Nos, a mai napon Paqui nénivel találozunk, aki egy ismerősünk barátnője, most látogatott szűkebb, jelenlegi hazámba kb. negyedjére. Ki van akadva a hőfokon (még mi is, magyarok, ezt valljuk be). Engesztelésül és útravalónak csináltam neki pár "magyaros" kézműt. Tulipános szárnyas magvadász a hozzá illő Langóval.

(Széljegyzet: ma az óvodába tekerés közben "ellenőriztem" Kolos hosszútávú memóriáját, vajon mire emlékszik a spanyol szavakból, mondatokból, amit júniusban olyan ügyesen és magabiztosan használt. Jelentem, a 96% megvan, szóval anyjára ütött, ragadnak rá a nyelvek, mint a kosz!)