Pénteken a fiam születésnapja volt. Mivel elég játéka, ruhája van, mindent meg tud kapni a szerető rokonoktól, barátoktól, ezért úgy gondoltam, hogy élmény-ajándék lesz. Akkor még nem is tudtam, hogy az újabban elterjedő szokás, hogy az ünnepelt is ad ajándékot az ajándékozónak, ennyire nagy volumenű lesz. Egy ideje Kolos ismerkedik a betűkkel. Persze csak a nagybetűkkel. Némelyiket már le is tudja írni. Így a K, O, L, S, I, A, M betűk már biztosan mennek. A vonaton Pest felé odabújt hozzám, és elkezdte betűzni a könyvem címének egy szavát. O. K. I. Anya, ez milyen betű? T. 

Tö-I-Tö-O-K.

Igen, az első kiolvasott szó. Nem anya, nem apa, nem ovi, TITOK. És utána jókedvűen megkért, hogy ne mondjam el senkinek, hogy ő ilyen olvasott, titok a titok. 

Jó, nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. 

05-én reggel írtam a mosódiós, almaecetes hajmosásomról, ami harmadik tesztnapjához érkezett. Bejelenthetem: a fejbőröm sokkal jobb állapotban van, mint eddig bármilyen sampontól, szappantól. Konkrétan nem viszketett egyszer sem a 3 teljes nap alatt, ami nagy szó. Az meg szintén nagy szó, hogy csak a mai estére láttam indokoltnak a hajmosást, azaz 3 teljes napot kibírt nagyonzsírosodás nélkül a hajam. Ez extranagyszó, főleg ebben a sapkás időszakban. 

Tehát, aki ilyen gondokkal küzd, mint én (gyorsan zsírosodó haj, bőrirritáció sampontól), azoknak bátran ajánlom az ökosampont. Meg azoknak is, akik "csak" védeni szeretnék a környezetet. A kép innen van.

Azért ne gondoljon senki rosszra, egyszerűen csípős, felfűzött paprikák kerültek kitűzőre. Filcesen - természetesen :)

 Régóta vásárlója vagyok az ZöldBoltnak, ugyanis 3 éve vettem magamnak a hídivásárban egy kecsketejes szappant, amivel már évek óta szemeztem. És itt most ne haragudjon meg egyik kézműves társam sem, de ezt a szappant azóta sem tudja űberelni senki. Történt azonban, hogy a gyereken kijött a vírusos szemölcs. Öröm és boldogság, ecseteltük vérehulló fecskefűvel, de nem nagyon használt, így sajnos el kellett menni lefagyasztatni, mivel már kettő akart egy helyen megférni, és látszódott, hogy jönnének az újabbak. Lefagyasztás megvolt, anyai bőgés megvolt, a gyerek azóta is elkerüli a rendelőt. Ám a fagyasztás után pár héttel megint előjött egy szemölcs. Mivel nem akartam a gyereket ismét fagyasztásra vinni, kivárásos technikát alkalmaztam, hogy még egy kicsit halványuljon az emlék. Ekkor kezdte el használni Kolos a szappanomat, mert az anyáé, és sokkal izgibb, mint a sajátja. Én meg két hét múlva azt vettem észre, hogy egyszerűen eltűnt a szemölcs. Szóltam is a doktornéninknek, hogy a vérehulló fecskefű mellé vagy helyett, nyugodtan ajánlhatja a kecsketejes szappant is. Mivel folyamatos utánpótlás kell, így a ZöldBolthoz keveredtem, mert itt volt a legolcsóbb a szappan neten. Öröm és boldogság, van mosódiójuk is, két éve vettem egy kilót, használom a mosásokhoz és még mindig van belőle. A tegnapi este meg a hajmosásról való diskurzus jegyében telt, Kiss Vanesszával arról elmélkedtünk, mi a tökömért nem jók a samponok, akkor sem, ha svédcseppes, meg natura, meg miegymás. 
És valaki beírta, hogy MOSÓDIÓ. Az ecetes öblítést meg a barátnőm mondta szilveszterkor. Így a mai napon az alábbi biosampon született: 4 deci vízben 4 mosódiót főztem fel, a levet lehűtöttem langyosra, majd a vizes hajamra, fejbőrömre locsoltam, masszíroztam. Ezt fél deci almaecet+ 3 deci víz kombóval öblítettem le.

Érdekes gasztro-fejmosás volt, mert a főzéskor a mosódió erős levesillatot árasztott, majd az öblítéskor meg voltam győződve, hogy kukorica illatú a fejem, illetve a végén ciderre emlékeztettem.

Kíváncsi leszek, hogy meddig lesz jó, mert nálam mindig a két mosás közötti IDŐFAKTOR a rizikós. 

Az eredményről be fogok számolni!

 Mostanság olvasztottam ki az első adag eprünket a fagyasztóból, amit túrógombócra került, méghozzá nádcukorral felforralva. Fagyosan raktam lábosba, amikor felengedett, érzés szerint raktam hozzá a nádcukrot, majd sűrűsödésig forraltam, kb. 20 perc alatt megvolt az egész!

Az index  tett fel ma egy csomó-csomó magyar filmet ingyenesen az indavideóra, ahol elsőre felkeltette érdeklődésemet - fene a bölcsész mindenemet - a Júlia asszony titkos éjszakái. 

 Alant az ajánló és a streamelhető film. 

"A Krúdy Gyula novellái és motívumai alapján készült film 1849 novemberében játszódik. Mióta júliusban Segesváron nyoma veszett a nemzet nagy költőjének, Petőfi Sándornak, felesége, Szendrey Júlia csak arra tud gondolni, hogy meg kell őt találnia - élve vagy halva. Ezért az ifjú Balázs Sándor író kíséretében (és Haynau engedélyével), a szabadságharc vérbefojtása után szinte tetszhalottá vált országon át, a keresésére indul Erdélybe. A férje gáláns kalandjairól útközben hallott pletykák feldúlják Júliát. Különösen a kis színésznőre, Prielle Kornéliára haragszik. Hasztalan győzködi Balázs arról, hogy a költő csak őt szerette, ellentmondásos érzelmek kavarognak benne. Egyfelől a féltékeny asszony bosszúvágya hajtja, másfelől a ""nemzet özvegyének"" súlyos kötelezettségei nehezednek rá..."

színes, magyar tévéfilm, 65 perc, 2005

Rendezte: Mészáros Péter

Igen, elmosódott, de a hangulatot szerintem átadja. Rudolf Kolos ablakában áll, szarván némi ikeás elemes világítással.

Mert bizony ajándékot kaptam... Teljesen véletlenül, a blogstatisztikákat nézve, ki honnan jön ide olvasgatni. Mert én minden egyes blogot megnézek, és csak csodálkozok: hogy kerülnek FELÉM az emberek. pl. a gyűlölt ellenségeink blogról. Vagy éppen a Szűzgarázsról. 

Utóbbi annyira felcsigázott, hogy elkezdtem olvasni. Tegnap. Délelőtt fél10től estig. Több, mint 150 poszt. Szemem kifolyt, de nem tudtam abba hagyni. És elindult az agyam, könyvet láttam, B/5, betördelve, némi borítót is, és tudtam, hogy ez másnak is wow érzés volna. 

Ha van kedvetek, Ti is nézzetek át hozzá: Letícia nővér, alias Panni "kalandjai". Mert van neki. Még több lélekfeltöltő gondolata és egyéb. Annyira valósnak látszik, hogy szinte kedvem lenne megnézni a "televíziós beszélgetéseit".. Kár, hogy nincsenek :)

Szóval elő egy kényelmes laptoppal, némi csokoládéval vagy pohárborral és vágjatok neki egy kalandnak. 

 Nem akarok gasztróba nagyon elmenni, de van egy lencse receptem, amit szeretek is, ráaásul a stáljucitól kaptam érte 3 könyvet, mert látott benne fantáziát. Én csak így tudom megenni a lencsét, meg fasírtként, de erről már írtam bejegyzést korábban. Mármint az utóbbiról. 

És akkor most jöjjön hangaági lencse levese, ami nem fújtós, ellenben pikáns. Ha Nagy Zita ráérne, tuti megkérdezném milyen bor illik hozzá, elvégre van még másfél napom, hogy beszerezzem. 

A két marék lencsét felfőzöm fedő alatt, hogy bepuhuljon. Ha kész, rárakok minden zöldséget, ami kellhet egy normál leveshez, sózom, borsozom, egy babérlevelet belepakolok. Vagy kettőt. Ha minden zöldség megpuhult, akkor tejet rakok a levébe, utána sózom és a tálalásnál KECSKESAJTOT rakok bele. 

Perverz egy kombó, ugye? Pedig finom!

Meg az ő karácsonyuk...

Mert van ám ilyen is :)

Nem hagyható ki a "hannaésbarbara" Tom& Jerry-je sem!

És kb. 60 karácsonyi rajzfilm innen...

 Tényleg irigykedek Mammka téli kertjére, a benne lévő csomó madáretetővel odacsábított gyönyörű énekes madárkákra, szóval nem bírtam ki és a két hónappal ezelőtt vett műmadarakat megcsináltam kopogtatódísznek így karácsonyra. 

Nagyon jófej pár, ráadásul szerintem jól érzik magukat a 30-as számra ráültetve :)

Ha valaki jön hozzánk, ezt a díszt keresse, akkor biztosan megtalál! (Valahol meg már énekelnek a fán a gömbjeim.)

Látszik, hogy én már a gaz kapitalista években voltam gyerek, mert ezekre a rajzfilmekre bőven emlékszem, illetve karácsonykor English órákon karaoke videókat néztünk... A legvégén kis minifilmek Donald kacsa és társai karácsonyáról:)

Karácsony Reggelre nagyon nagy hó esett. Anya szelíden odaszólt Dávidnak:

-Menj ki, kérlek, és söpörd el a kerti utat. Különben nem tud bejönni a nagymama. Pedig azt ígérte, eljön a karácsonyi ebédre.

Dávidnak nem tetszett a dolog. Épp akkor bontotta ki az ajéndékcsomagját. Új számítógépet kapott. Nagyon szeretett volna játszani vele.

- Pont most? - kérdezte.

- Gondolj a nagymamára, milyen nehezen tudna átlábalni ezen a nagy havon - mondta apa. - Elesik, és eltörik a lába.

Dávid fölvette régi, kopott zöld pulóverét és a bakancsát. Fogott egy nagy söprűt és kezdte eltakarítani a havat az útról. Szép kis karácsony, gondolta. Mint akármelyik hétköznap. Az embernek nem szabadna karácsonykor is dolgoznia.

Kis vörösbegy röppent az egyik közeli gallyra. Dávid szomorúan emelte rá a szemét.

- Te se lennél boldog - mondta -, ha idekinn kéne az utat söpörnöd ahelyett, hogy a kényelmes, meleg szobában várhatnád a karácsonyi ebédet.

De hiszen, gondolkodott el Dávid, a vörösbegy sose ül a kényelmes, meleg szobában. Mindig idekint van.

A kis vörösbegy ekkor hirtelen énekelni kezdett. És milyen csodálatosan! Igazi karácsonyi éneket. Dávid egészen földerült. Ha ennek a kis vörösbegynek a fagyos ágon ilyen jókedve van, én miért szomorkodjam?

Szinte kedvet kapott a munkához. Szép, tiszta ösvényt söpört az ajtóig. Egészen kimelegedett. Bement a házba. A munka után sokkal jobban esett neki a karácsonyi pihenés.

És ha már K-Pax, akkor tessék en castellano - claro!

Hála a "dzsatubénak" meg lehet nézni az egész filmet kezdve innen. Of course in English...

Czakó Ferencet szeretem. Voltam egy olyan előadásán a színházban, ahol a Ghymesből Tamás húzta neki a hangulatot és Ágens énekelt, míg a színpadon kivetítőn jelentek meg a lelkében formálódó impressziók.

Tessék egy kis Vivaldi tőle.

Hát ez a kérdés a versa vicája szerintem, és megint Nagy Zita borszakértő virtuálpartnerehez sikoltottam met kérdeztem meg ez ügyben, aki az utolsó percek miatt csak pár sorban tudta megosztani a véleményét ez ügyben.

"Szerintem a "klasszikus" társítás a forralt bor, de igazából én sima (szóval nem forralt, hanem palackos) édes bort ajánlanék hozzá. Nem feltétlenül tokajit, bár természetesen az sem rossz választás, bár a tapasztalat az, hogy "rendes", tisztességes tokaji aszúra pl. sajnálják az emberek a pénzt, abból olcsót venni meg teljesen értelmetlen. Szóval nagyon szép természetes édes borok vannak pl. a késői szüret (Late Harvest) borok között is, amelyek szépen közvetítik a mézes jegyeket is. Fajtára nézve a Zeus, Hárslevelű, Muskotály, Olaszrizling, Furmint ilyen, meg néha a mézeskalács-fűszerekre is emlékeztetnek, emlékszem, borsuliban volt valaki, aki egy édes bor kóstolásakor azt mondta, "karácsony íze van". Ez a mézeskalács-fűszeresség egyébként némely vörösborban is ott van, de édes vörösbor (mármint természetes édes vörösbor!) hazánkban nincs, ha ilyet látsz, az nem természetes úton (tehát nem a maradékcukor miatt) édes, hanem... brrrr... hagyjuk is. :)"

Eljött az idő, amikor már semmi kézművet nem csinálok. A csomagok bent várakoznak a szekrényben szép papírban, masnival, kártyákkal rajta. A péknél és a zöldségesnél a lista oda van készítve, ki van fizetve, így kezdhetek a lakással foglalkozni. Van mit alakítani, de most nehezen megy...

Inkább belül lennék magamban...

Tomi Amost szeretem...

Karácsony tájékán az alábbi filmek várnak rám, egyesek már régi visszatérő vendégei az ünnepeknek.

A jól beváltak:

Nr.1. - Büszkeség és balítélet - BBC adaptáció, 6 részes minisorozat természetesen a szívtipró Colin Firth-szel, aki immáron 13-14 éve kíséri a karácsonyaimat és omlok érte. Hiába na, időtlen ez a dolog :) A könyv humora jobban kijön azok számára, akik inkább vizuális típusok.

Nr.2. - Isten nagy, én kicsi vagyok - mert emberi és menthetetlenül romantikus, és egyszer legalább meg kell nézni egy életben.

Nr.3. - Veszedelmes viszonyok - mert a nagy klasszikusokra ilyenkor van csak igazán idő, és hát John Malkovich, nos, mondjuk úgy, nem rugdosnám ki az ágyamból...

Nr. 4. - Monsieur Ibrahim és a Korán virágai - mert benne van a mindenség

Nr. 5. Igazából szerelem - Mert kellően csöpögős, és karácsonyi, és évente egyszer szerintem jó a léleknek :)

Az új filmek közül az Eat Pray Love-ot hagytam meg karácsonyra, hátha :)

Mi lesz a tévében, ami szerintem érdemes egy pár órára az életünkből?

December 24-én

Gyerekekkel az M1-en 10:30-ra időzített Tündér Lala kötelező elem :)

Miközben rottyan az ebéd, rápillanthatunk a Viasat3-on a Római vakációra 10:50től.

A Diótörő ilyenkor igazi színházi csemege, és most az M1 tűzte műsorára 17:35-től az előadást.

Aztán az este igazából nekem hat részre szakadós volna, mert a Nanny McPhee-t a kritikusok dícsérték, így megnézném én is, mennyire is jó benne Emma Thompson (tv2, 21:10)...

De csábít az M1 is egy jó kis "drámával": Egy karácsony együtt...20 órától.

Sütő AndrásAdvent a Hargitán darabja mindig megtalál. Kötelező elem, hat felkiáltójellel. Akár az előbbi felsorolásba is betehettem volna, de sajnos nincsen meg otthon, csak könyvben. Most az M2 tesz vele jót a léleknek. Sinkovits Imre, Agárdy Gábor, Götz Anna, Rubold Ödön, és Kubik Anna varázsolnak a színházi előadásban. (M2, 20:30)

A már fent is említett Igazából szerelmet a Viasat 3 tűzte műsorra 21:30tól.(dec. 25.én megismétlik délután fél4-től)

December 25-e általában a rokonok látogatásának ideje családilag, így a televíziók sem erőltették meg nagyon magukat, de az alábbiakat nyugodt szívvel ajánlom:

M1., 17.45 Megálmodtalak- régi (fekete-fehér) magyar romantikus film Muráti Lilivel, Bilicsi Tivadarral a főszerepekben

M2., 23:50 Páratlan ritmusok- riportfilm az egyik legtehetségesebb magyar dobvirtuózról, Borlai Gergőről

Rtl Klub 23:35 . Eszter hagyatéka - ezt a filmet nem hiszem, hogy be kell mutatni :)

Érdekes lehet még az m2 délutáni műsorában a Zene az életem dokumentumfilm sorozat, melynek két részét is bemutatják egymás után közvetlen, 16 órától.

December 26.

Az utolsó szabad nap az újabb munkás napok előtt :)

Korán kelő gyerekeknek az m2 8:10kor kezdődő Rejtélyek Tesz-vesz városban mesefilmet ajánlom, a fiamnak is nagy kedvence!

Újabb ff magyar film az m1-en 17:10kor, A varieté csillagai Jávor Pállal, Páger Antallal!

Az m2 esti meséjében Frakk a macskák réme karácsonyi része, amit én még nem láttam - ez nagy szó... (19:45)

Este sok klasszikust rángatnak elő a csatornák (Pelikán ügyirat, Micsoda nő, A Kilimandzsáró hava), én mégis egy kis romantikus francia dráma mellett teszem le a voksot: m2, 23:55 - Tétova tangó

Igaz, nem általam, hanem egy kollegina által, de nem hiszem, hogy nekem nem fog sikerülni :)

Így közkinccsé tesszük Orsika jóvoltából az idei mézeskalács receptet (külön köszönet Orsika anyukájának).

Puha mézespogácsa

Elkészítési idő 110 perc

Hozzávalók 1 kg elkészítéséhez

25 dkg méz

1 tojás

3 tojás sárgája

1 dkg szalikáli

15 dkg porcukor

1 csomag vaníliás cukor

Fél citrom

Őrölt fahéj

Ánizs

Őrölt szegfűszeg

Késhegynyi reszelt szerecsendió

70 dkg liszt

+ 1 tojás a kenéshez (vagy fél csomag mézeskalács fűszerkeverék)

Tojásglazúrhoz: 15 dkg porcukor, 4 tojásfehérje

Lábosban 2 dl vizet forralunk, melyet a keverőedényben lévő mézre öntünk és jól elkeverünk, majd hagyjuk kihűlni. Egy másik edényben összekeverjük a cukrot, a fél citrom szűrt levét és reszelt héját, a tojások sárgáját, a tojást, a fűszereket, a vaníliás cukrot, a szalikálit és habosra keverjük. Részenként hozzáadjuk a lisztet, a kihűlt mézes szirupot, míg puha tésztát nem kapunk. Konyharuhával letakarva 5-6 órát pihentetjük, majd újra összegyúrjuk, három részre osztjuk és 5 mm vastagra nyújtjuk. Különböző alakú formával kiszúrjuk. Olajozott tepsibe helyezzük, egymástól 1-2 centire. Amikor a tészta felemelkedett, 160-180 fokra visszavesszük a hőt, és a tésztát zsemleszínűre sütjük. A sütőből kivéve még forrón megkenjük felvert tojással. Hagyjuk kihűlni és tojásglazúrral díszítjük.

Glazúr elkészítése:

A tojásfehérjéket kemény habbá verjük, majd lassan hozzákeverjük a porcukrot, mellyel még egy keveset verjük, hogy selymessé váljék. Több napig is eláll. Ebből a tésztából készíthetünk mézeskalács házikót is.

 Persze ezek közül is a kedvenceim, a fehérben minimál lila és a pöttyös lila kéredzkedett fel egy-egy hazamenő kislány kabátjára...

 Hát, ez egy kettő az egyben poszt lesz, mert tegnap a fiam óvodájában csináltam délután mini karácsonyi vásárt, a bevétel negyedét a fiam csoportjának szánván nekiestem a nekiesendőknek, így dogozok, ajakbalzsamok, kitűzők és még egy csomó minden elhagyta a kezemet, mire délután 3-ra betoppantunk a gyermekkel. 

Az ajakbalzsam receptje tökéletesen működik, illóolajat raktam bele, méghozzá adventit, ami szerintem csodafinom, a zuram szerint meg nagyon nem, de ugye ő utálja a fahéjat, így a véleménye nem releváns szerintem. 

A dobozokból a hóemberes mozgószemes után csináltam kutyasétáltatós répavöröshajú kisfiúst, meg madarakat etető lilacsíkos harisnyás kislánykát, illetve a kedvencem a szárnyas magvadászok voltak megint, akik egy halom magon osztozkodtak páran. 

Persze a dobozok közül pont ezek találtak gazdára az első hullámban a hazamenők között :)

Íme a beszámoló képekben, a többit pedig a holnapi posztban találjátok:) 

FIGYELEM, MÁR CSAK 9 NAP SZENT ESTÉIG! :)

Igen, Zitával úgy látszik gasztroszerelemben vagyunk egymással a szó nemes és jó értelmében. Inspiratíve vagyunk jelen egymás virtuális világában, így nagyon örült neki, amikor kértem,

hogy forralt borokról írjon.  Íme a tehát Nagy Zita borgőzös posztja az évszak kedvenc nedűjéről. 

Martha Stuart segítségével.

Az ő tanácsa szerint az alábbiakat kell venni/tenni hozzá

Szükséged lesz

1 evőkanál méhviasz reszelékre

2 evőkanál semleges olajra (ő napraforgóolajat ajánl, én inkább olivaolajat mondanék)

Pár csepp illóolajra

Pár rúzsdarabkára (maradékra) a kívánt színnel

Az összeállításhoz hőálló üvegtál, műanyag pipettákra, vékony dobozkára vagy pici fém dobozkára

Ide kattintva eléritek az eredeti receptet in English of course:)

 Ez egészen jó kombó, kellően ünnepi, ráadásul 3 rétegű. Na jó, beismerem: ez egy "vicceskedő" poszt, de tény és való, hogy ilyen a toalettpapírunk egy hete, mindenki örömére és megelégedésére. 

 A szárnyas magvadászaim kicsit ünnepiesedtek, és szeretnének otthonra lelni :)

Nem mintha nálam nem éreznék jól magukat, csak tudják, hogy másutt is örömmel fogadnák őket. 

Igen, jól látjátok, sokat ettek, így igazi kis párnácska jellegük lett, illetve gyönyörű indiai/török mintázatú szárnyat növesztettek. 

Nálunk nincsen hó, csak az eső esik folyamatosan (legalábbis amikor ezt a posztot írom), így igazán jól esik a szememnek-lelkemnek a fehérségük. 

 A világ egyik legszebb dialógusa a világ egyik legszebb filmjéből, az egyik legkedvesebb "mese"alakomtól. Persze, hogy a Csoma legendáriumból való. Ha kíváncsiak vagytok, akkor egy régebbi posztomban az egész filmet. Részemről most kezdődött el az utazás befelé.

"Uram! Tudós híred nagy fénnyel ragyogja be égi országunkat. Híredet hallván döntöttem: a királylányt neked szánnám.

Íme a királylány. Megfelel-e kívánságom a Te óhajodnak is?

A királylány és a vándor meghajoltak egymás felé és a szolgálók a gyertyák halvány fényénél a nászszobába vezették őket.

Szépet és merészet álmodott aznap, ki tudja, miért. Talán félt. Attól, hogy az álom folytatódik, vagy attól, hogy véget ér.

Szólj vándor, égi társam, látszik-e onnan mit kutat az ember idelenn a porban?

Örökké ugyanazt, önmagát keresi. Ám térképén az utat sohasem leli." 

 Néha vega kaját csinálok, bár az uram ragaszkodik a húst hússal elvhez, nekem meg kell a pihenő, a jó kis zöldség-gyümölcs birodalom. 

A borzalmas tél jó kis színeket igényel lélekszinten, így sáfrányos zöldségleves született, hozzá hagymás-paprikás omlett. Persze mind a kettőre friss petrezselymet vágtam, illetve az omlett titka a nagyon lassú tűzön való átsütés. És persze tejjel kevertem el a tojást. Nesze neked koleszterin...

 Igen, megint doboz... nem tudtam megálljt parancsolni sem az agyamnak, sem az ujjaimnak :)

(Ujjbeggyel festett, mozgószemekkel felszerelt változat)

Kata barátnőm aranyban utazik úgy látom. Legalábbis meglepett, amikor aranyszínű virágos hajpántot kért tőlem. Rögtön be is szereztem óarany és sima arany selymet, arany organzám már volt itthon, és a pánt része, nos az volt a legnehezebb. Szívem szerint barna pántot tettem volna a virág alá, de barnában csak ipari gumit tudtak volna adni, az meg letépi az ember fejéről a szőrt/bőrt. Vagy csupaflittereset. Az meg beleakad a hajba lépten-nyomon. Így lett olyan fekete gumi, ami teli van szőve aranyszállal.

Remélem Katának tetszik!

Hát, nem olyan lett, mint amilyennek akartam, meg tudom is, hogy mit baltáztam el, de akkoris, ez az ÉN félkesztyűmből lett mókus. Illetve inkább patkányfejű Grabowsky...

Mert az örök piros-fekete összeállítás bizony kötelező elem (állítólagosan) :)

Fogadjunk Tóték nem élvezték annyira, mint én ....

Azt hiszem legalább két hónapja landolt a számítógépemen az Eat pray love (Ízek imák szerelmek) film, miután Mammka is ajánlotta, de nem vitt rá a lélek egyelőre, hogy megnézzem. Illetve a körülmények mindig mások voltak, és én nem szeretem "csakazértis" erőltetni a dolgokat. Ha itt lesz az ideje, majd megnézem. Ellenben a könyvet pár hete láttam egy férfi kezében, aki ráadásul kétméteres, megtermett, könyvelő, tehát elég furcsa volt a látvány, de ösztönzőleg hatott. Milyen az a könyv, amit egy ilyen számok közé zárt racionális férfilélek is szeret? Vagy legalábbis olvas....

Nos, most már tudom. Azt hiszem, hogy ez azon könyvek közé fog tartozni, amit nehezen fogok kölcsön adni, és a polcomon mindig ott lesz. A mondanivalója (mert bőven van), olyan mélységekig kavart fel, hogy én, a könyvfaló, aki két nap alatt kiolvas 400-500 oldalas könyveket, 99 oldalt tudtam az agyammal feldolgozni 3 nap alatt. Az érzések, gondolatok, "lélekcsobbanások" annyi időt igényeltek, hogy nem tudtam gyorsabban haladni, bár egy idő után már nem is akartam. 

Aki neki kezd, adjon magának időt rá, hogy tudjon gondolkodni. Ez egy nagyon nem sietős könyv, karácsony táján pedig, amikor egyébként is jobban befelé figyel az ember, és apróbb rezdüléseket is jobban megérez, kifejezetten ideális. (A 'csajos' részek nekem abszolút "elvesztek" benne, nyilván a Róma részre gondolok, ami persze fontos lépcső, hogy eljusson a főszereplő az utolsó oldalra és az ottani állapotára, de ha most onnan kéne idéznem....)

" Későbbre hagynám azt a kérdést, hogy Isten egyáltalán létezik-e  - nem, jobb ötletem van: ezt a kérdést teljesen mellőzni fogom. Először is hadd magyarázzam meg, miért az Isten szót használtam - hiszen használhattam volna akár a következő szavak valamelyikét: Jehova, Allah, Síva, Brahma, Visnu, vagy Zeusz. Vagy éppen nevezhetném Istent "AZ"-nak, mint ahogy azt az ősi szanszkrit írások teszik. Ez az elnevezés egész közel áll ahhoz a mindent magában foglaló és kimondhatatlan valósághoz, amit párszor átéltem. De az "AZ" szó számomra annyira személytelen - egy dolog, nem egy lény -, hogy a magam részéről nem tudok hozzá imádkozni. Egy megfelelő névre van szükségem ahhoz, hogy érezzem a személyes jelenlétet. Ugyanezen okból kifolyólag nem címzem az imáimat az Univerzumhoz, a Nagy Ürességhez, az Erőhöz, a Legfőbb Lényhez, az Egészhez, a Teremtőhöz, a Fényhez, a Felsőbb Hatalomhoz, vagy éppen - ahogy szerintem nagyon költőien a gnosztikus evangéliumok nevezik - az Átváltozás Árnyékához.

Semmi kifogásom sincs ezek ellen az elnevezések ellen. Véleményem szerint mind egyformák, hiszen egyformán tükrözik, pontosabban nem tükrözik a leírhatatlant. De mindannyiunknak szükségünk van egy praktikus elnevezésre, és nekem az Isten név működik a leginkább, tehát ezt használom...."

FA ALÁ VELE!

Update 2012: Szeretem, amikor olyan összecsengések vesznek körül, mint a Pi élete olvasása közben is. A vallások ennyire összemosódása, a teljes harmóniában létezés a világgal, ami körülvesz (és nem azzal, amit mi hoztunk létre) mindig arra késztet, hogy tisztelettel vegyem le a kalapom, mint a templomban, mint a pappal szemben (és most megint nem vallási értelemben gondoltam). De erről később...

Egy polcra az Eat, pray love kötettel!

 Tegnap lementem a henteshez, ahol az ajtón lévő kiírás kacéran mosolyogva üdvözölt: pecsenye cs. comb. 

Pecsenye.

Vettem is kettőt, jól befűszereztem őket (szárított hagyma, só, bors, petrezselyem, fokhagyma), mázas agyagtálban sütöttem ropogósra. Ahogy kiemeltem, omlott le a hús, nekem meg egyből az jutott eszembe, hogy Amelie Poulen, másrészt meg, hogy szívesen visszamennék a múltba a csirkémmel kb. 70 évet, és adnék a nagyapámnak. Merthogy ha jól emlékszem, ők kilencen voltak testvérek, és bár dédnagyanyámnak baromfiudvara volt, valószínű ettek is húst, de én most ennek a csirkének a sült püspökfalatját, meg a felső combját nagyon odaadnám neki. 

Téli időkben a gyerekkel rendelkező családok kedvenc itala a karácsonyi vásárunkban a fagyos angyal.

Mikor nekem még nem volt Kolos, akkor Kádas Gabi barátnőmmel munka után ruccantunk le a faházikók közé, hogy magunkévá tegyünk egy, vagy két pohárral. 

A recept egyszerű, variálható, kellően karácsonyi és "egészségtelen" :D

Egy két literes almalevet felmelegítek, rakok bele egy nagy zacskó mazsolát, vaníliarudat, szegfűszeget, picike reszelt citromhéjat, fahajat - nagyanyámat idézve-, meg esetleg ánizscsillagocskát. 

Ezt mind addig főzöm, míg a mazsola nagy nem lesz, akkor egy nagy kancsóba öntöm és jóízűen kortyolgatom pár csokis tallérral mellé, persze Kolossal együtt miközben minimum a Once upon the time vagy a Twice upon the time Disney rövidfilmeket nézzük. Vagy a karácsony szellemét. 

Ez egy vasárnap reggeli "lustaposzt", érjétek be vele, amíg elkészül az új kesztyűmókusom :)

Volt itthon egy kisebb zacskó fehér gyöngyöm fából. Addig sírt, hogy bele kellett álmodnom a karácsonyfadíszeimbe :)

Mikulás rajzversenyre festett, megint nem kis méretben, megint nem kevés festékkel, megint jól kitöltve a teret. Igen, a karácsonyfát bónuszban csinálta, fogalma sincsen, hogy egyes nemzeteknél a két ünnep egybe lett taszarintva. Külön felhívnám a figyelmet a fenyő ágainak hiteles ábrázolására, mely a megszokottól merőben más, ellenben igaz. (Háttérben a tavalyi, 4 évesen festett hasonló méretű képe, ami különdíjas volt.)

Lila és barna színben kérte, most készül hozzá a piros-fekete variáció.

 Persze megint tilosban jártam. 

 Karton minden háztartásban van. Ha más nem, hát a boltból lehet kérni "banános dobozt", még örülnek is, ha eltűnik egy. Elő hát a zöld akrilokkal, ecsetekkel, flitterekkel és csináljunk fenyőfa asztaldíszt :)

A hóemberes díszek olyan jók, Mikulás környékén is aktuálisak, és még karácsonykor is, szóval tényleg. Ezért "loptam" egy kicsit, hamarosan nálam is elkészül.

 Csütörtök reggel fotóztam a nagyködben a tizedik emeleten kedvenc díszeimet :)

Persze, hogy a kézzel írt "éneklő gömbök" és a filc szívek azok! :)

 Kata 4 kincsesdobozt kért tőlem. Illetve azt mondta, hogy ő imádja a kitűzőimet, DE a barátnőiben nem biztos, úgyhogy találjak ki mást. Négy lánynak meg nem tudtam más egyedi, de mégis egyen ajándékot kitalálni mást, csak a kincsesdobozkákat. 

Az egyik lány a fekete-piros kombót szereti, így kap Chat Noir-t.

A másik a kék-lila párosítást, így tengert kap (nem akartam "belelilítani", ezért a sima kék-arany felállás). 

A harmadik lány a zöld-narancsot szereti együtt, ezért a papír barnáját meghagytam és gyöngyházfényű zöld színű lakkal festettem át, ami a festék megszáradása előtt a kezem hőjétől kicsit ezüstös színezetet kapott. 

A negyedik lány a barna-okker-narancs vonalon mozgott, amit nem akartam egy sima őszi faleveles motívummal elütni, így a decoupage-tündér előbújt belőlem, előkerestem egy régi, erre az alkalomra tartogatott papírzsepit, és lőn szépia színvilágú háromangyalos doboz. 

Remélem, hogy az ajándékozottaknak is ugyan úgy fog tetszeni, mint nekem (nagy kedvencem a Chat Noir, tutira nem utoljára csináltam most!). 

 Hendimédi nagy kedvenc. Sőt! Annál is több. Először a kővel nemezelt dolgait láttam meg a nyáron, és mit mondjak... eszemet vesztettem tőlük :) Aztán jött a Szent László legendája, ami különösen kedves a szívemnek, és a babák. Sok-sok baba. Akik közül Fruzsi most új otthont keres :)

Játsszatok ti is, hátha nálatok "köt ki" :)

Rilla pedig sok szép számot meg alkotást tudhat már maga mögött, amit szintén egy játékkal szeretne ünnepelni. 

 a tél. Legalábbis csak erre tudok gondolni így, hogy ma reggel ez fogadott:

(Kép innen)

Kicsit elkalandozok megint a kézművességtől, de tegnap este nagyon jót szólt a fiam.
Éppen a szokásos gömbjeimet írtam, a fiúk meg nagy egyet értésben susmusoltak a dolgozóban. Egyszer csak megjelent a Zuram és elárulta, hogy Kolos fiam már tudja, mi a különbség a lányok és a fiúk között, de a párbeszédet idézem, mert a hangulat miatt megéri.

- Én már tudom mi a különbség a lányok és a fiúk között. Te is tudod?

- Igen.

Hallgatás....

- Na, és mi a különbség? (- kérdé a Zúr.)

- Hát, a fiúk Fók(!)emberest szeretnek játszani, a lányok meg babázni szeretnek jobban.

Mondá Kolos, aki életében egyetlen Pókemberes epizódott sem látott még, így fókember lett a pókemberből is. :)