Vagy legalábbis napfényhez közvetett módon kapcsolódó játék.

Amit tenni kell a nyereményért:

n1. Facebook-on megosztani a játékot

nr.2. Csatlakozni a hanga ági játszóháza csoporthoz.

nr.3. - "plusz pontért" általad készített őszi hangulatú fotót küldeni (agnes.hanga [kukac] gmail.com) a körülötted lévő természetről, világról

Ismét plusz pontot ér, és még egyszer bekerül a neved a kalapba, ha valaki a te ajánlásoddal csatlakozik a játékhoz, a játszóházhoz, ezt e-mailben kérem jelezni (ki csatlakozott kinek a meghívására).

A játék a mai naptól kezdődik, és október 2-ig fog tartani.

A nyereményt pedig jövőhéten fogom csak elárulni, mert gaz vagyok :)

(Kitaláltam, a nyertes választhat egy szárnyas magvadász kitűző vagy két karácsonyi dísz között.)

A fotó innen van.

Így készítem az idei díszeket. Amik még korainak tűnhetnek, de ha október közepén szólók, akkor meg már (tapasztalat) mindenkinek megvan a fejében az azévi látványkép, amibe nem biztos, hogy pásszos az én kezem munkája. Hát próba szerencse, esetleg lehet ilyen elemre is alapozni.

Tovább is van....

Pénteken este csörgött a telefonom, egy helyi szervezet kért tőlem arcfestős mini játszóházat másnap (szombat) délutánra. Szívesen vállaltam, szépen össze is készülődtem, amikor odaértem csomó szőlő, szőlőprés, boroshordók, szalonnasütés és zsíroskenyér várt látványilag. Le is kucorodtam a padomra, előhúztam a szokásos tükrömet, a kellékeket, kitettem a gyönyöket, és nekiláttam az arckészítésnek. Voltak cicák, kutyák, tigrisek, oroszlánok, sárkány, amik a kedvenceim, sőt visszatérő elemként lovacska képet is kellett csinálnom egy lófanatikus kislány arcára. Beszélgettem a gyerekekkel közben, próbáltam mindegyiknek megjegyezni a nevét, orrot töröltem, mert anya meg apa nem jött el, csak a nagytesó, aki kb. 5-6 éves lehetett, közben járt a kezem, felvigyáztam az ollómat, énekeltettem a gyerekeket az előre megbeszélt egy óra helyett 3 órán át, mert észre sem vettem az idő repülését. Mindenkit kikérdeztem a jeléről, a kedvenc időtöltéséről, a kedvenc daláról, tesóról, mesékről. Aztán odajöttek a szülők, és eléggé meghökkentem, amikor kettő ezt kérdezte tőlem egymástól külön egy-egy órával "Mit tudsz még? Milyen mutatványod van még?".

Én meg csak néztem, hogy MIVAN???

Itt ülök órák óta egy gyerekkel, pontosan tudom, hogy Amina kérte a kacskaringós pillangót, az 5 éves kislány, és az öccse, aki nyúlszájú volt, kisautót kértek a kezeikre, a 5 gyerek tuti az Arany Jánosból (ált. isk.) jött, legalább 6-an a Rókus II.-ből (szintén). Volt egy anyuka 3 gyerekkel, a legkisebb még karonülő, picike, apuka lokoszt utazásokat szokott a családnak szervezni belföldön, akár egész házat bérel 10 ezerért egy hétre maguknak. És még sorolhatnám mik hangzottak el míg legalább két helyre figyeltem egyszerre a kézművezés és festés közben. Mit tudok még?- kérdeztem vissza. Énekelni.

Á, az kevés, mert ő vándorszínházat csinál, és megy állandóan, és szokott ajándékba arcfestést, ezt-azt adni ahova meghívják.

Nem kérem, én ezen kívül nem tudok semmit.

Ilyen fura nézéses hangulatban indultam utamra este 6kor, szürkületben, a rakott tűz füstjén keresztül, must ízzel számban (valamelyik szervező a kezembe nyomott egy pohárral a "munka" közben) a "kulipintyó" felé.

Táskámban bekészített piros és fehér filcek, gyöngyök, szalagok, némi bor, mécsesek, sajt, kenyér. Miután kialudtam magam a mohás, falépcsős, kandallós házban, vasárnap díszek születtek a kezemből. Aztán hazamentünk és a konyhában őszi rózsák ajándékozták nekem színeiket a szürke esős fények közepette.

 Kőrösi-Csoma Sándor az az ember, az a legenda, akiről minél többet tudok, annál jobban úgy érzem, hogy a misztikum, ami körülveszi, egyre sűrűbb. Ki az az ember, akiről legendák szólnak?

Ki az, aki előhozza azt a gyerek énemet, aki Mátyás király meséin nőtt fel, és ugyan ilyen érzés kerítette magába a mesék után? Ki ez a megfoghatatlan lélek, aki az élet vendége?

A film gyönyörű képeivel, meséivel, az "ismerős de mégsem az" tájjal és emberekkel nem oszlatja a ködöt. Nem oszlat semmit, csak egyre erősíti bennem a hangot: találkoznék Csomával. Szeretnék vele beszélni. Egyszer majd biztosan fogok. 

Addig meg itt ülök ebben a vendégszékben, és nagy szemekkel hallgatom a legendákat. 

(A teljes film streames megtekintéséért kattints a TOVÁBB gombra!)

A bal oldali linkek között találtok egy "gyönyörű blog" elnevezésűt. Már nem is tudom, melyik kreatívos blogger oldalán találtam a linket, ahogy rákattintottam beszippantott. És azóta is fogva tart. Ha egyszer lesz egy másik életem, ilyen színeket szeretnék magam körül :)

A mostani életemben csak azért nem, mert ezen a vidékem a lelkem narancsot, meg bordót, meg rózsaszínt, cikláment kíván (nyáron persze türkizt és zöldet), de lényeg a lényeg, ezekről a hangulatokról Törökország jut a lelkem eszébe. Persze egy teljesen nem török blogger van a háttérben. Fene tudja, hogy csinálja.

Szóval tessenek odaklikkelni, és elveszni, ha tetszik a látvány.

(U.i.: pénteken újra játék lesz, addig a"Kitekintő - játékok mindenütt" posztban lehet csemegézni, vagy éppen a kezem munkájára szavazni egy "nagyon fontos" túrórudis játékprojektben :) .)

Az egyik lány "retrósat" kért, rám bízta a színválaszást, remélem nem trafáltam nagyon mellé. A másik lány meg annyit mondott, hogy nagyon tetszenek neki a lilák, meg a rózsaszínek. Hátha tetszik neki is amit kitaláltam;)

Ezt a posztot azért csinálom, mert aki péntekig nem tud várni, az tud játszani más kolleginákkal és kollegákkal is.

Irány tehát panyizsuzsi, ahol dobogókői wellness hétvége pottyanhat,

hekkagurumi egy horgolt macilányért,

a horgo-blog egy gyönyörű horgolt tásenkáért,

vagy a 3fiavanésalkot blog egy nyakmelegítőért

esetleg Kiss Orsihoz egy mozaik kendőért

Barbi gyönyörű gyöngyökért

A lista folyamatosan bővülni fog péntekig ;)

ÉÉÉÉS végül, de nem utolsó sorban, pályáztam a Túró Rudi játékára a magyaros szettemmel, amit - ha nektek is tetszik- lehet "lájkolni", így talán Székely Kolos kapja a sok kiló túró rudit, ezzel a pénztárcámat kímélve. (A lájkolás előtt a Túró Rudi oldalát magát is lájkolni kell.) Valamint egy Zsebrémért is harcba szálltam (45. és előtte meg utána).

Igen, nyertesek, mert elsőre egy olyan embert dobott a random.org, aki kommentelt is a posztnál. Úgy gondoltam ez nem biztos, hogy nem mozgatja meg azok fantáziáját (pl, hogy csak 3 emberből sorsoltam), akik nem tudtak hozzászólni, így egy második kört is futottam. 

MÓKUSLÁNYKA 

és 

Zazravecz Anikó

a szerencsések. Kérem őket, hogy e-mailben küldjék el elérhetőségüket, illetve hogy milyen langót szeretnének (magyaros, retro, sima, milyen színű stb.). 

Akik nem nyertek, ne csüggedjenek, még 17 tag csatlakozása kell ahhoz, hogy egy kreatív csomag megint gazdára találjon. Ráadásul pénteken újabb játékot hirdetek. Figyeljétek a blogot!

A katonarózsát itt, Szegeden állítólag vasrózsának hívják. Nekem katonarózsa. Szeretem így szeptemberben nézni, ahogy a rózsaszín, piros, sárga és lila minden árnyalata egy négyzetméteren tobzódik. Hozzátartozik a bordó, sárga és barna falevelekhez. Ma ilyen hangulatom van/lett.

Madaras, ilyet kértem FércJutkától :) Tudom, tömzsik az ujjaim, és egyébként is, de ez most szerelem.

 Először is BOCSÁNAT mindazoktól, akik nem tudnak valamilyen okból a Langó játék posztjánál hozzászólni. Mivel páran jelezték, hogy sem blog.hu-s, sem indapass-os belépő nem elég a rendszernek, ezért úgy döntöttem, hogy aki augusztus 30-ától csatlakoztak Facebook-on a hanga ági játszóháza csoporthoz, azok mind részt fognak venni a sorsoláson. Akik e-mailt is írtak, hogy ki az, aki általuk (meghívásukra) csatlakozott, azok duplán kerülnek be a sorsolásba. 

És most a káosz után a hétvégéről. A férjem Londonba vitte a fényképezőgépemet, így kamerával kellett borzalmas minőségű képeket csinálnom, de remélem egy-kettő visszaadja a hangulatot és energiát. 

Megtanultunk kardozni, levertük a törököket, megmásztuk a minaretet, kóstoltunk egri borokat, úsztunk, szaunáztunk, kincseket gyűjtöttünk, belefutottunk egy retró autó- és motorkiállításba, meg a magyar dal napjába is, csodáltuk a marcipán gyönyörűségeket, izomlázat szereztünk, pozitív létenergiát, de elsősorban hagytuk, hogy átcsobogjon rajtunk a LÉT.

A hétvégi tervek pontokba szedve:

- Az egri vár elfoglalása

- Egy fergeteges (vagy több fergeteges) scrabble kártyaparti

- Levélgyűjtés

- További Langó és szárnyas magvadász kitűzők manifesztálása

Apropó Langók- A JÁTÉK POSZTJÁNÁL HOZZÁSZÓLNI IS KELL azoknak, akik játszanak!

Már csak pár nap, és sorsolunk! Jelenlegi állás szerint 3 vagy 4 hozzászóló között kéne, hogy sorsoljak.. Ne tegyétek ezt a Langókkal! :)

Ha valaki inkább lakberendezős játékban venne részt, az Hungarian Provence kolleginánál nézzen körül, szombatig még van esélye bekerülni a kalapba.

ÉÉÉS ne feledjük, ma POTYAPÉNTEK panyizsuzsinál!

Szeretem

Megtisztelve érzem magam, hogy szerepelhetek a cikkben. Hogy az én pár mondatom is érdekes és fontos lehet valakinek.

Hangaági az nlcafén.

Nemrég talált rám egy újságíró, akinek mesélni kellett egy keveset a mostani koromhoz kapcsolódó dolgokról, belefoglalva a karriert, etc.

Valahogy a végére a szokásos mondatomhoz keveredtem, amit egyre jobban igaznak tartok:

Alapvetően szerencsésnek tartom magam, de ezért a szerencséért nagyon megdolgozom.

Szóval a szerencséhez fűződő viszonyom göröngyöktől nem mentes, de valljuk be, sima tombolán életemben először szülés előtt 3 hónappal nyertem - taxiutalványt, rötyögtem is, hogy ez pont jó lesz a kórházba vonulásra. És lőn. Bár ebbe némi csavar is volt, de ez már tipikusan "hangás" fordulat, úgyhogy fátylat rá.

Nyereményjátékokon ritkán játszom, sőt! A férjem szapul, hogy legalább heti egyszer lottózzak, amit én évente legalább 35 héten felejtek el. Ritka az is, hogy tesztelőnek, meg give awayekre jelentkezzek, de próba cseresznye, megteszem. Ritka, hogy rám vesse Fortuna a szemét ilyen esetekben, amit nem sérelmezek, lásd a fenti mondatot. Én is csatlakoztam a give away akciósokhoz, lásd lentebbi posztot, mert hálásnak kell lennem, hiszen ezen a nyáron a következők történtek velem:

Hippsy-t tesztelhettem (július)

Kaptam egy fotópályázaton egy ilyen biciklit (Gepida reptile 50, narancs vagy kék szín, válaszhattam). (augusztus)

És most itt a szeptember, és egy pénteki potyaajándékot (remény botmedál) nyertem PANYIZSUZSINÁL!

Egyszóval készüljön mindenki, mert ezt nagyon meg kell ám hálálnom a sorsnak, és elképzelhető, hogy szeptember 15-étől (Langó játék) akár 8-10 naponta give away-jel jelentkezem.

Langó játékot hirdetek, mert most, így nyár vége, ősz elején, igazán sok lepte el a lakást, mintegy emlékül a téli időkre kedvenc évszakomtól - hátha másnak is napfényt meg jókedvet hoz a szürke, tocsogós időkben.

A játék menete a következő:

- Meg kell osztani facebook-on

- Hanga Ági játszóházához kell csatlakozni facebook-on (ha valaki a meghívásoddal csatlakozik, akkor azt kérlek jelezd e-mailben, mert még egyszer bekerül a neved a kalapba a sorsolásnál)

- Ehhez a bejegyzéshez kell egy hozzászólást beírni

Íme hát a Langók, a nyertes közülük kap majd egyet (színben, mintában egyéni kéréseket szívesen teljesítek).

A játék szeptember 14-éig tart, sorsolás szeptember 15-én!

Tuti azért, hogy ez az esős idő kicsit elodázódjon vagy valami. Minden esetre feldobtak.

Pihe-puha kitűző szárnyas magvadászok, egyenest az őszi erdőkből, őszi élénk, sőt, vad színekkel :) Virágos szeműek, mert a virág az szép, meg jó, és ha már rózsaszín szemüveg nem dukál nekik, akkor legalább virágszemük legyen.

Ha kéritek, megjelenik a MESKÁN, hogy valaki a gazdája lehessen egyiknek-másiknak.

Hétvégén ezek a Langók születtek. Láthatóan testvérekben "gondolkodott" a kezem, vannak a Lila Langó testvérek, meg vannak a kicsit bohó, retrós testvérek is. Remélem valakinek megtetszenek, és szeretné legalább az egyiket magáénak tudni. Hamarosan a Meskán lesznek egyébként. (Már ott vannak.)

A hétvége jól telt nagyon, végre megint beszélhettem spanyolul (ráadásul elég sokat és nem csak felületes témákat érintettünk), ettem jó hallét, társasági életet éltem, szóval elégedett lehetek. Csak ne lenne ősz...

Aki a Langóhoz jutását fortunára bízza, az ide kattintson :)

Azaz Paqui unokaöccseinek. Azt tudom róluk csak, hogy öten vannak. És bár fiúk, hátha elfér a kulcscsomójukon egy autó.

Úgy látszik,katalán "hazám" (mint második otthon) folyamatosan visszaköszön. Itt keresztelkedtem meg, így gyönyörű még több neves a hivatalosan "keresztény" nevem (ráadásul itthon jöttem rá, hogy az egyik dédanyámat is így hívták), itt mentem férjhez, itt látta először Kolos fiam a tengert (kisebb jelentőségű, de én is itt fürödtem először tengerben).

Nos, a mai napon Paqui nénivel találozunk, aki egy ismerősünk barátnője, most látogatott szűkebb, jelenlegi hazámba kb. negyedjére. Ki van akadva a hőfokon (még mi is, magyarok, ezt valljuk be). Engesztelésül és útravalónak csináltam neki pár "magyaros" kézműt. Tulipános szárnyas magvadász a hozzá illő Langóval.

(Széljegyzet: ma az óvodába tekerés közben "ellenőriztem" Kolos hosszútávú memóriáját, vajon mire emlékszik a spanyol szavakból, mondatokból, amit júniusban olyan ügyesen és magabiztosan használt. Jelentem, a 96% megvan, szóval anyjára ütött, ragadnak rá a nyelvek, mint a kosz!)

 Azért nem merném megmutatni a pszichocsókának, lévén Kolos a bal alsó sarokban FEJEN ÁLLVA focizik és a Nap sugarai sem semmik. A képet vízszintes irányban tartotta maga előtt a függőleges teret festve, a K betűt is vízszintben kezdte, érdekes na, érdekes. Amikor rákérdeztem, hogy ilyen madarakat hol tanult meg rajzolni, nem mondott semmit. A fa lombkoronájában persze fészek, madárral.

Hamarosan lehet majd szavazni erre a képre is egy portálon, ahol a nyertes hangoskönyveket vihet haza.

Tegnap kaptam a férjemtől egy pakli scrabble kártyát (még nem próbáltuk ki, de nagyon várom már a tesztnapot) illetve egy pár pöttyös gumicsizmát is kiharcoltam, lévén, hogy esőt jósoltak a hétre 16 fokkal. Szerinte ízlésficamos vagyok, szerintem meg praktikus. És lenne az a pénz, hogy én abban a zöld parasztgumicsizmában vonuljak, csak eddig még senki nem ajánlotta fel. 

Kérem szépen, itt az ősz, visszavonhatatlanul. Ezért dacból ma Langókat csináltam, pinket és napsárgát meg citromsárgát és lilát, és tulipános-pirost is fogok holnap. És ha mindegyik kész, akkor lefotózom és a Meskán szárnyra bocsátom őket (ma külön pozitív visszajelzés volt, hogy a fiam addig nem volt hajlandó elaludni, míg az összes szárnyas magvadászunk a helyére nem került a szekrények fogóin).

Mi a mostani hétvége összefoglalója?

- Befejeztük a csigát

- Kolos először próbálkozott üvegfestéssel, ment neki, sőt, szerintem rákapott

- Mini hangaágijátszóháza rögtönződött gyöngyfűzéssel, színezéssel, ragasztással, üvegfestéssel és mindenféle jóval

- Tanulmányoztuk a kacsák fészekrakási és költési szokásait (bokor alatt az asztaltól másfél méterre sikerült az egyik tojónak fészket raknia), megnéztük a 9-10 kilós tököket, felkutattuk a világ legnagyobb keresztes pókjait, a kutyát szanaszét nyúztuk a macskával egyetemben, kacsatojást kutattunk a "birtokon" és még ezernyi kisbirtokos feladatot elláttunk:)

- Halálra zabáltuk magunkat marhapörkölttel és egyéb finomságokkal

- Megkóstoltuk az összes családtag "tutipálinkáját" (mármint amire esküszik), így kisebb pálinka fesztivál alakult a sándorfalvi kiskertekben

-Iszonyatos nagy kártyacsatákat vívtunk (Keltiks vagy mi)

- Vinnyogva röhögtünk 48 órán keresztül

- A család jópár Langó brosst és szárnyas magvadász kulcstartót magáévá tett ajándékilag

Nézelődtem a neten és nem tudtam megálljt parancsolni az ujjaimnak. Ez született, hamarosan várhatók kékek, zöldek, földszínűek és mindenféle népség.

Éljen a bross, és Langó, a pillangó.

 Idén vetette bele először magát ilyen hévvel az agyagos-iszapos tiszai létbe. Élvezi. Én meg azt, hogy tetszik neki. Állandóan eszembe jut a gyerekkorom, amit a Tiszán töltöttem. (Alvás időben elszökés a bátyámmal, hogy a kiáradt Tiszában fürödjünk - kaptunk érte rendesen; a kagylók, amik mindig szétvágták a talpam; a hajléktalanok, akik a betonstég alatt laktak, mi meg folyton elloptuk az üres üvegeiket, visszaváltottuk, és abból mentünk előadásra a Vörös Csillag Moziba - 50 vagy 60 Ft volt egy jegy... és még sorolhatnám de nagyon sokáig....)

Régi szép idők :) 

Ma reggel Kolos megtalálta a nagyon felnőttes, nagyon szuper színes ceruzáimat, és kölcsön kérte őket. Most tanítom neki, hogy elrontott rajz nincsen, bármiből lehet bármi, és most ez a csigában is "körvonalazódott". Konkrétan a csigaajtó egy elrajzolásából született, illetve a satírozás is nehéz dolog 4 és fél évesen egy fiúnak, de becsületére legyen mondva, nagyon igyekezett csak a sokadik minta színezése után futott ki a vonalon túlra. A felébe besegítettem (ember legyen a talpán, aki megtippeli pontosan, hogy melyiken dolgozott Kolos és melyiken én). Vár ránk óvoda után a befejezés.

Persze a csiga mintázata pöttyös is (milyen is lehetne a gyerek mintavilága, mikor anya virágos és pöttyös kalapú gombák festésére, ragasztására ösztökél minden gyereket, meg élő, vadnak tűnő színek használatára), ezt ő találta ki. A piros folt a csiga mellett egy "próba színezés", megnézte, hogy hogy fog, és megállapította, hogy "tökjól".

Az asztalán persze művészi rendetlenség, a mindig "szükséges és fontos és elengedhetetlen" játékokkal (amiket ha elpakolok, fél óra alatt visszatalálnak a "helyükre"). A gyógyszer meg este előkerült, és elmondhatom, büszke vagyok a fiamra, mert ő az, aki sose nyúl a gyógyszerekhez (se késhez, se konnektorhoz) mióta megszületett. Óvatos duhaj.

Nagyon várom a délutánt és remélem ő is így van ezzel.

Nos, a Fércművek iszonyatos tempóra váltott, és játékot is hirdetett. Született egy nagy kosár zsebrém, akik új gazdikat keresnek, plusz egy játékban a jellemüket lehet találgatni. A versenyt az nyeri (és a zsebrémet), aki a legtöbb LÁJKOT gyűjti össze a rémek facebook lapján. Szóval én is pályáztam az alábbiakkal- egyelőre Pinki vezet az enyéim közül

Zsebrémek ‎43.

Fogas 

Fogasnak 3 foga van egymástól pont másfél fognyi távolságra. Ehhez ragaszkodik is, reggel fogmosás közben ellenőrzi, ha pedig változást talál, borzalmas hisztivel igazítja vissza őket. 

(hangaági)

Zsebrémek ‎44.

Gordiusz

Fogas testvére, a fogcsomókat - mi emberek úgy mondanánk: fedéseket ellenőrzése alatt tartja, ha hiányzik egy, akkor gyorsan ráköt egyet, hogy eredeti legyen a kinézete. Fogassal együtt retteg a fogszabályzótól. 

(hangaági)

Zsebrémek ‎45.

Lanka

Határozatlanka, erről kapta nevét. Utál döntéshelyzetbe kerülni, így csak egy szemet növesztett, hogy még ez se zavarja össze. Reggel 6kor kel, az egyetlen bögréjéből megissza a teát kb. 2-3 óra alatt, eltötyög otthon estig: nem tud dönteni arról sem, hogy merre induljon, mit csináljon.Éppen ezért imádja a vendégeket kis kuckójában. 

Zsebrémek ‎46.

Kocka

Kicsit nehezen lát be dolgokat. Mivel a zsebszörnyeknek nem lehet kocka feje, ezért a kocka/szögletes szemmel jelzi ezt a külvilág felé. Úgy érezné magát jól, ha szemellenzője lenne, mint a lónak, de meggyőzte magát az ellenkezőjéről, mert nem szereti a lószerszámkészítő mestert. A maga módján kedves.

(hangaági)

Zsebrémek ‎47.

Pinki

Az örök naív. Ha azt mondod, a Lánchídról az oroszlán átment Budára és a Várnál telepedett le, ő csak annyit kérdez, hogy zsebszörnyeket eszik-e az oroszlán, mint olyan. Bájos, állandóan mosolyra húzódik a szája. Ő még el tudja hitetni, hogy ez egy igazán jó, sőt tökéletes világ. 

(hangaági)

Kulcstartók, meg sima díszek, együtt a banda (kivéve a tatyó változatokat), így, szépen, mert szeretnek őszre fordulván gyakorlatozni, nem adták fel, hogy elszállnak délre hamarosan. Vagy legalábbis egy jól fűtött kalitba/kulcstároló egységbe, hogy melegedjenek az új gazdák kezében.

Hanga Ági játszóháza várja az újabb és újabb tagokat, szóval minden 100. csatlakozó után egy kreatív csomag talál gazdára a tagok között.

Itt találjátok meg az Arckönyves oldalt, ahol tagok tudtok lenni.

Kolos ma fényképezőt kapott a kezébe, elvittem a piac melletti madárkiállításra. A művész úr megörökített minden számára szépet, majd a piacon egy lángost és egy pohár kecsketejet tett a magáévá. Én meg észre vettem a két új jövevényt, szinte a tojáshéj is a fenekükön van. Naná, hogy madárszütyő kulcstartó...(már a MESKÁN)

Igen korán keltünk, és rögtön elkeztük a tüsténkedést. Kenyér készült ünnepi ebéddel, mert István is van a családban. Amíg a pörköltet felraktam, addig Kolos gyúrta a kenyértészát, majd a sütemény tésztáját is segített összeállítani.

Kicsit késve érkeztem meg a Megyeháza elé, de rögtön belevetettem magamat a sodorba. Először is rácsodálkoztam Mágenheim doki mentőjére, így élőben nagyon ütős volt, aztán jött a régi rendőr zsiga, ami nem nagy szám, rendőrség mellett laktunk, nem volt különleges annyira, illetve volt egy vadi új mentőautó, és begördült a szívem csücske: az újszülöttmentő autó is.

Sok férfi irígykedhetett, mert a női vízilabdacsapat ott fűzte velem a karkötőket bőszen, míg idejük engedte, és Habsburg György is ellejtett mellettem.

Először próbáltuk ki, milyen úgy egy rendezvény, hogy a gyerekem cetlit kapott a nyakába anya nevével, elérhetőségével, illetve a gyerek saját nevével (belátható téren voltunk), és elmondhatom, kiválóan működött a dolog. Kolos ment, szirénázott, rendőrautót vezetett, haverkodott a tányérsapkásokkal, megnézte az összes mentőautót, este úgy kellett "kitenni" a járművekből.

És most ím a fotók - köszönet érte a Rádió88-nak.

Tegnap szert tettem egy-két kincsre. Először is egy szarvasgombás napraforgómagos mangalicazsírra - nagy kedvenc, évente csak kétszer jutok hozzá. Másodsorban az antikos standon Mansfield Egy csésze teájára. Harmadrészt két pohár nagyon jó roséfröccsre (két hosszúlépés 240 Ft volt), majd a nap végén két pohár nagyon jó málnaszörpös fröccsre (két hosszúlépés 320 Ft).

Negyedrészt - és ami a legnagyobb kincs: jópár együtt töltött órára a férjemmel.

A MESKÁN lehet lecsapni rájuk, a kulcstartókra itt, a tatyóra pedig itt.

Nos, ilyet IS fogunk csinálni a Rádió88 szerdai (augusztus 18.) vérvételes napján hangaági játszóházában.

Ma Subasára kirándultunk a férjuram családjának kertjébe, ahol bográcsoztunk, pancsoltunk, szilvát szedtünk, halálra ettük magunkat, fociztunk, kipróbáltuk a függőágyat, kártyáztunk, fagyiztunk és megéltük a pillanatot. 

A szilvás sütit meg vanília fagylaltosan ettük és vaníliafagyis csokit ittunk hozzá.

Ja, és keressük a riasztót utánzó zöldes színű madár nevét, aki a fenyőfa tetején ült és onnan nyomta. Aztán mondjuk kiderült, hogy plébekk, mert a szomszéd fán ugyanúgy ült a fenyő tetején egy másik, és csak az riasztózott.

Nos, megszülettek a kulcstartó változatok. Elég ramaty dolog este fotózni, hirtelen most ezzel érjétek be, de holnap újra  fotózás, és feltöltés a MESKÁ-ra!

Ja, mai Kolos mondás: "anya, kisúroltam a kámat" (kádtisztítás esete forgott fenn). 

Augusztus 18-án, szerdán délután legyünk test-VÉREK, és adjunk együtt vért a Rádió88 jótékonysági akciójának keretén belül a Megyeházán!

Persze lesz hangaági játszóháza is, csupa pirossal, vér-motívummal, ahogy azt az alkalom megkívánja és az Élet megköveteli magának :)

Colette blogján találtam rá Anikóra, aki most játékot hirdetett A művész keze "címmel".

Nos, az én válogatásomban Kass János, Bubutímár Éva, Agócs Írisz és Bobály Kati  alkotásai szerepelnek.

Bubuval 13 éves koromban találkoztam először, illetve nem is vele, hanem a régi, szolnoki Aba-Novák Terem kirakatában ücsörgő, mások számára nem annyira vonzó, de számomra megmagyarázhatatlanul csodált és szeretett lila boszorkány szobrával. Nincs mese, szerelem volt az első látásra, a saját boszorkányomnak hívtam, és ha lehetett, hetente többször elmentem megnézni. Kilencvenes évek eleje volt, és ma is jól emlékszem, 14ezer forintot kértek érte. Így megmaradt a plátói szerelem. A kirakatból való eltűnése megviselt, remélem jó házba került. 12 éve elkerültem Szegedre (itt vertem gyökeret), és az akkori párom baráti körébe tartozó Bobály Katival ismerkedhettem meg. Ha nincsen ő, ma nem itt tartok, ahol, mert képletesen ő indított el kézműves irányba. Sokszor dolgoztam be neki dekorációk készítésénél, és mindig jókat tudtunk beszélgetni a hét bármely éjjelén egy mentatea mellett, míg melegedett a viasz. És mit ad a jóisten? Bubu az ő baráti körébe tartozott. Úgyhogy innentől kezdve két sámánasszony és teremtő volt közvetlenül az életemben.

Az egyetlen közös bennük: a színek és a felnőttek által mesevilágnak tartott és mondott dimenzió. Talán ez vonz az agyagcsodákban, meg a hatalmas batikolt és nemezelt képekben. A különböző struktárák és anyagok találkozása meg maga a csoda.

A harmadik nagy szerelem Kass János. Vele is gimnazistaként "találkoztam", majd idekerülve Szegedre havonta egyszer megnéztem a rézkarcait. Mert szerelem. Az aprólékossága, a dimenziókkal való megtöltése. Ezen nincs mit magyarázni.

Meg kell említenem mindenképp Agócs Íriszt, aki két éve véletlenül akadt a szemembe egy netes keresés alkalmával, azt hiszem Weöres Kőbéka versét illusztrálta, de béka volt a képen mindenképp. Hát most Géza malacot választottam be, de az istennek sem jelenik meg a mozaikképben, úgyhogy íme a LINK.

Végül saját madaram... egyrészt a színimádatom miatt, másrészt pedig azért, mert imádom, ahogy a sok "2 dimenziósnak tűnő" lapból kidomborodik a gyöngy, a flitter, a zsinórok. Nem azért szeretem, mert én csináltam, azért csináltam meg, mert szeretem.

Azt hiszem, hogy a színekbe és a formákba (részletekbe) tudok nagyon beleolvadni, térből, időből kiszakítón.

Ámen.

Hova kirándul a jómunkás panellakó? A töltésre. És mit visz magával? Vizet, illetve parketta alá való szigetelő izét, pléd gyanánt.

Minden esetre nagyon sikeres kis másfél óra volt. A gyerek meg végig integetett a vonatoknak. Hiába na, a boldogság belőlünk fakad.

Ibi barátnőm vetette fel: hamár a szárnyas madvadászok tatyóra hajaznak, vagy legalábbis szütyőre, akkor miért nem csinálok direktben ilyet?

Nos, elkészült az első mintapéldány, ami a MESKÁN már meg is vehető.

Nincs megállás, a kezem és az agyam diktál. Ami az utóbbiból kipattan, a kezem már csinálja is. Szerintem még jópár van a tarsolyban, de idővel kiderül ez is. A szárnyas magvadászok elkezdtek hallgatni a "szütyőmadár" névre is, olyan kis helyesen lehet őket vinni az akasztójukon, mint egy szütyőt. A narancs-zöldvirágos és a "kétszínű" (narancs-kék) ajándékba érkezik hamarosan a tulajaikhoz, de a többi a MESKÁ-n elkapható még.

Este ők szálltak meg, aztán materializálódtak.  A kép most a virágos siseréről lesz beszúrva ezen a fórumon, mert a norvég képén még igazítani kell, ami így reggel macerás. Minden esetre isten hozta a siserehadat (alias szárnyas magvadászokat). A MESKÁN lesznek megvehetők.

14 órakor lesz kb. 24 órája, hogy Dhá-Dhini-Na-ko-dhi-ni ritmusban élek. Azon kívül, hogy két teljes napra kiszakadtam az időből és térből, beleereszkedtem a "flow"-ba (amolyan palyabeásan), telítődtem azzal, ami tovább visz. Tegnap délután két órakor Túri Virág Réka tanított tálákra, meg lépésekre, utóbbiakkal nem tudtam próbálkozni a szári miatt - hiába na, én csak kézműves asszony voltam, nem táncos művész. Számolatlanul kattintottam az exponáló gombot a számomra legszebb mozdulatoknál, szívből, hiába van most már legalább tíz különböző képem a fuvolás Krsnáról egy ugyan azon rendezvényről.
A kézműves asztalnál csináltam egy kisebb pihenőt párnákkal, takarókkal, ahova elküldtem azokat a gyerekeket, akik még nem tudtak az asztalhoz leülni, én meg hiába vagyok pörgős egyébként, most belül leálltam, és teljes nyugalommal tekergettem, csavargattam, vágtam, ragasztottam. És aki nem fért oda, az játszhatott a pillangók alatt, mert a korábbi "haladjunk, csináljuk, siessünk, mert már itt van az újabb turnus" felfogással ellentétben kispadra, vagy lótusz csodálásra küldtem a megjelenő aprónépet - most volt erőm hozzá. 
A pillanatba belesüllyedtem, engedtem, hogy a színek és formák belém ívódjanak. És szó szerint röhögve és vigyorogva tettem meg az utat hazáig kerékpárral a zuhogó meleg esőben, minden egyes tócsának örülve, amikor a víz - ami melegebb volt, mint az eső - megmosta a talpamat. A fura, hogy az úton bárkivel összefutottam, mindenki köszönt nekem, teljesen ismeretlenül. Miután flitterekben töltöttem az éjszakámat is, csillogva ébredtem, nem rohantam, mégis odaértem, ott lettem, megint több száz gyerekkel, megérkezett az indiai kislány is, aki kikunyerálta tőlem a csuklómat díszítő papír lótusz karkötőmet, én meg úgy éreztem, hogy innen el sem akarok menni. Kiss Tímea szombati csodája után Túri Virág Rékának szenteltem a délután egy óráját, amit végigfotóztam - mint már említettem - és megtanultam a varázsmondatot. Dhá-dhini-na-ko-dhi-ni. Azon kívül, hogy otthonossá vált a mondat, éjszaka a gyermekkorból megmaradt, most gyerekemet pótoló (mamánál töltött hetek) rongydarabomba motyogtam bele újra meg újra, mint egy altatót, reggel ezzel ébredtem, és így tekertem végig a kis utcákon is - vigyorogva. Valami dolgom még lesz ezzel, úgy gondolom.

 Katt a képre a többi gyönyörért...

 Kiss Tímea táncosról csak szuperlatívuszokban tudok mesélni. Amit most nem fogok megtenni, mert 10 perc múlva már a Füvészkertben kell várnom indiai asszonyként (száriban, ahogy kell) a gyerekeket. A sok gyönyörűségért a képre kell klikkelni.

 Ellenben az előzővel, most még puritánabb megoldásokkal és még érdekesebb színekkel/formákkal.

A mókus a férjem szerint maga a megtestesült Nyúl (Gy.G). 

Vacskamati Vacskamati. A mackó hihetetlenül nagyon pink, annyira, hogy már szép is tud lenni. A bagoly pszichóbagoly lett, míg Ravaszdi elegánsan hozza a formáját. A vakondokot meg szeretjük. Szerintem a négyszögletű kerekerdő melletti fészerből jöhettek....